Ugye milyen különleges szék? Tudta, hogy ez egy közlekedési eszköz terve?
Kitalálója Keszei István, de ki is ő?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező szakán mesterképzésben vettem részt és jelesre diplomáztam. Az egyetem alatt már voltak munkáim, ezért a diploma megszerzése nem járt nagyon nagy változással. Ebben a szakmában a portfolió sokkal fontosabb, mint maga a diploma megszerzése. Jelenleg szabadúszó tervezőként próbálok megélni, de emellett folyamatosan tekingetek külföldre. Bizakodó vagyok, hogy talán itthon is lesz annyi munka, ami elég lehet a megélhetéshez, de az ipar hiánya ezt egyre jobban megkérdőjelezi.
Mikor és hogyan született a diplomaötlet?
A diplomatéma kiválasztását egy fél évvel a diploma kidolgozása előtt elkezdtem. Ez azt jelenti, hogy volt egy listám, ahol olyan problémákat gyűjtöttem, amelyek kisebb-nagyobb részben érintik az emberi társadalmat. Nem a városi közlekedés volt a lista élén, de azért választottam ezt, mert az általam felvetett témák közül ez kívánta a legtöbb elméleti kutatást, és e mellett a legtöbb tervezői szabadsággal járt. A diplomamunkának kettős szerepe van. Az első, hogy találjak egy problémát, ami a társadalmat érinti, és erre a problémára adjak egy megoldást. A másik szerepe, hogy bemutassam az egyetemen öt éve alatt elért fejlődésemet.
A diplomakoncept…
A diplomatémám „A jövő városi közlekedése – 2050” címen futott. Szerintem nem is kell 2050-ig várni, hogy a városi közlekedés elvi modellje gyökeresen átalakuljon. A diplomatervezés első részében egy részletes jövőkutatást dolgoztam fel, amiből az elvi modell és a konceptek születtek. Azért kezdtem ennyire az elejéről, mert ennek megértése elengedhetetlen a teljes terv értéséhez. A kiindulási alap az „egy emberi testet eljuttatni A-ból B-be” volt. Mi az a minimális felület, ami ehhez elengedhetetlen. A másik fontos tényező az utazással kapcsolatban az utazás fázisai. Elindulás, az út megtétele, megérkezés. Ezen a ponton született meg az elvi modell, aminek kezdete az egyéni közlekedés – a szabadság miatt. A középső szakasza a tömegközlekedés a gazdaságos üzemeltetésért, és a végső szakasz újból egyéni közlekedés. A legegyszerűbben ezt úgy tudnám elmondani, hogy olyan, mint egy busz, aminek az ülései külön is és egyben is képesek mozogni. Az utazás megkezdésekor az egyik „ülés” eljön oda, ahonnan megszeretném kezdeni az utazást. Elszállít a buszig és az utazás jelentős szakaszát tömegközlekedési eszközön teszem meg. Majd közeledve a végcélomhoz, ez az „ülés” ismét leválik a buszról és elszállít a végcélomhoz.
A diplomámban szereplő eszköz épp olyan közel áll egy bútorhoz, mint egy járműhöz. Ez a koncept terv nem csupán egy eszköz, hanem egy rendszer. A rendszer alapja az, hogy egy elvi modellben a várost zónákra bontottam. A zónák középpontjait egy tömegközlekedési pályával összekötöttem. A legnagyobb probléma a városi közlekedésben az, hogy mindenki megy valahova, de ezt úgy teszi, hogy közben akadályozza a többi közlekedésben résztvevőt. A közlekedési szabályokon kívül nincs semmilyen átfogó rendszer, ami a közlekedés egészét ellenőrizné és szabályozná. Az én konceptemben az egyéni közlekedés csak a zónán belül történik, ezért sokkal kisebb a közlekedő felület terheltsége. A zónák között, a területi adottságoktól függően, kötött pályán történik az utazás. Maga a „jármű” egy egyszemélyes kabin. A rendszer kommunikációs központjának köszönhetően ez a kabin teljesen interaktív a környezettel. Hajtását tekintve alternatív hajtású. A koncept felépítésénél erre pontosan nem tértem ki, mert szerintem az a technológia még nem is létezik, ami 2050-ben a közlekedés alapját fogja képezni.
Most milyen ötleten dolgozik és van e folytatása a diplomamunkának?
Egy kezdő formatervező a megélhetés miatt elsősorban nem a saját ötletein dolgozik. Az általában csak az iskolán belül történik meg, hogy találunk egy problémát és arra adunk megoldást vagy megoldásokat. Ez a szakma egy alkalmazott művészet, ezért erősen függünk a megrendelők elvárásaitól, és ezek sokszor csak a nyereségszerzést tartják szem előtt. Természetesen folyamatosan figyelem a nemzetközi pályázatokat, ahol egy tervező igazán ki tud bontakozni. A diplomával kapcsolatban eddig semmilyen megkeresés nem történt, ebből következően a folytatása is várat magára, de 2050 még igen messze van. A viccet félre téve, a téma választásánál tudtam, hogy egy ilyen diplománál kicsi az esélye egy esetleges folytatásnak, ellentétben egy terméktervezéssel, viszont átfoglalóbb képet ad a diploma lezárásakor az általam elsajátított tudásról.
Az interjút készítette: Sipos Júlia
RSS
