A Természettudományi Kutatóközpont agykutatói már régóta sejtik, hogy az érzékelésért, mozgások kivitelezésért vagy a gondolkodásért felelős talamusz nevű agyterület sokkal fontosabb szerepet tölt be a félelem tanulásában, mint az korábban tudható volt róla.
A kutatók eddigi nézetei szerint a talamusz nem vesz részt a gondolkodásban, az érzelmek szabályozásában. Mindössze fogadja a gerincvelőből érkező érzékszervi információkat, majd azokat továbbítja az agykéreg felé, ahol megtörténik a tényleges feldolgozásuk.
A magyar kutatócsoport az egerek közötti érzelmeket (az empatikus viselkedést) kezdték el kutatni, amikor felmerült, hogy a talamusz és az amygdala (mandulamag, az emlősök agyának az érzelmi működésért, és legfőképpen az érzelmi töltöttségű tapasztalatok tanulásáért felelős része) kapcsolata miatt előbbinek az érzelmi működésben is szerepe lehet. Azt tapasztalták, hogy a talamuszból nem érkeznek hallási információk az amygdalába (azok csak az agykéreg felé indulnak tovább). Vagyis a talamuszból már a fájdalom és a semleges inger összekapcsolásából származó információ együttesen jut az amygdalába, nem pedig külön-külön, ahogy eddig feltételezték. Magyarul a tanulás jelentős része (a két inger társítása) már a talamuszban megtörténik.
A kutatók eredményei rávilágítanak a talamikus pályák fontosságára az érzelmi magatartásformák szabályozásában, ami a későbbiekben akár új terápiás lehetőségeket teremthet szorongásos és depressziós kórképek kezelésében.
A kutatási folyamat részleteiről bővebben az alábbi cikkben olvashatnak.
Forrás:
A félelem egész másképp működik az agyunkban, mint eddig gondoltuk – index.hu – 2020. április 16.
Kép forrása: https://www.facebook.com/ttkbudapest
RSS
