Eötvös Loránd 1848. július 27-én született Budán. Középiskolai tanulmányait, részben magántanulóként, a piaristák pesti gimnáziumában végezte, 1865-ben érettségizett. Ezt követően jogi tanulmányokba kezd és ugyan jogászként is végez, de érdeklődése inkább a természettudományok felé fordul.
A heidelbergi egyetemen Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványaként elsősorban fizikát, matematikát és kémiát tanul, majd egy félévet a königsbergi egyetemen tölt. Ám az ottani előadásokat túlságosan elvontnak tartva visszatér Heidelbergbe, ahol 1870 júliusában "summa cum laude" fokozattal megszerzi a doktorátusát.
Az 1870-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki: ez lett az Eötvös-féle reflexiós módszer. Felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést.
1872-ben a pesti egyetemen tanársegédből nyilvános rendes tanárrá nevezik ki. 1874-ben jogot kap arra, hogy kísérleti fizikából is előadásokat tarthasson. 1878-ban Jedlik Ányosnak - a dinamó feltalálójának - nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lesz és megbízást kap az elméleti és kísérleti fizikai tanszék egyesítése révén létrejött fizikai intézet igazgatói teendőinek ellátására
A 80-as évektől a gravitáció felé fordult az érdeklődése. Megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. Első méréseit az egyetem épületében és pestlőrinci villájának kertjében végezte, majd a befagyott Balaton jegén folytatta kísérleteit. A balatonfüredi öböl jegén végzett méréseinek fő célja a tihanyi hegyek gravitációs hatásának kimutatása volt. Műszerét a nemzetközi közvéleménynek 1906-ban mutatta be a budapesti földmérési kongresszuson. Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket a Morva-mezőn végezték 1915-ben, és ezzel kezdetét vette a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden keresztül Eötvös torziós ingája volt az uralkodó műszere – alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajmezők feltárásánál. A torziós ingás mérések elméleti jelentősége is nagy volt: az általános relativitáselmélet kísérleti alapkövét jelentették a későbbiekben. Eötvös később vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette és a mérésekhez műszert szerkesztett.
1894-1895-ben Magyarország kultuszminisztere, 1899 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.
Eötvös Loránd a hazai turistamozgalomnak is lelkes követőjeként, ő maga szenvedélyes hegymászó hírében állt. Bejárta az országot, és külföldön is járt; az Alpesek vidékén és Tirolban új csúcsokat is meghódított, melyeket korábban mászhatatlannak tekintettek. A Magyar Kárpát Egyesület első elnökévé választotta.
Az 1919. április 8-án elhunyt nagy tudóst és nagy embert április 11-én temették el.
Tudományos eredményeiért és tudományszervező tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben volt része. Alkotásai révén örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe. Halála után intézmények sora (kutatóintézet, egyetem, közép- és általános iskola) vette fel a nevét.
Elméleti munkássága jelentős, a fizika fejlődésére meghatározó volt.
Források:
Eötvös Loránd – sztnh.gov.hu; jelesnapok.oszk; wikipedia.org;
Kép forrása:
https://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/eotvos-lorand
RSS
