A szellemi tulajdon védelme
 

117 éves lenne a világhírű matematikusunk, Neumann János

A A A    Nyomtatható verzió

1903. december 28-án született a sokak által a „számítógép atyja”-ként emlegetett világhírű matematikusunk, Neumann János.

Budapesten, jómódú zsidó családban Margittai Neumann János Lajos néven látta meg a napvilágot.

Iskolai tanulmányait 1913-ban kezdte meg a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, amit akkoriban a világ egyik legjobb középiskolájának tartottak. Neumann színvonalas képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917-18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus diákja kitüntetést. Mire 1921-ben leérettségizett, már matematikusnak számított.

1921-ben a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be, fő tárgya a matematika, melléktárgyai a kísérleti fizika és a kémia voltak. Még ugyanazon évben beiratkozott a berlini egyetemre is, ahol filozófiát, matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1924-től a zürichi egyetemen ipari kémia szakra járt, ott kapott vegyészmérnöki diplomát, mellyel azonos időben szerezte meg a summa cum laude minősítésű matematikai doktorátust a budapesti tudományegyetemen.

1926. március 13-án fogadták doktorrá. 1927-től a berlini egyetemen, 1929-től pedig a hamburgi egyetemen tanított matematikát. 1930-ban vendégprofesszornak hívták a princetoni egyetemre, az Egyesült Államokba, ahol később az egyetem matematikaprofesszorává nevezték ki. Családjával együtt Amerikába költözött, és 1937-ben amerikai állampolgár lett.

A második világháború idején ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Tanácsadó volt Los Alamosban, ahol az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban vett részt, 1955-ben pedig az öttagú Atomenergiai Bizottság (Atomic Energy Commission) tagjává nevezték ki.

Érdeklődése egyre inkább az alkalmazott matematikai problémák, ballisztikai, hidrodinamikai kérdések felé fordult. 1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) megépítéséhez. Intézetükben nagy sebességű elektronikus számítógép fejlesztésére irányuló programot kezdeményezett. Ő töltötte be a projekt igazgatói tisztjét a kezdetektől 1955-ig.

A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépen való számítások elvégzésének megvalósításához. Ma is az általa kialakított elven működik a világ valamennyi számítógépe.

Jelentős eredményeket mutatott fel más területeken is. Ő vetette meg a numerikus matematika alapjait, közgazdászként Oscar Morgensternnel közösen írt könyvet a játékelméletről, ami a közgazdasági tudományoknak ma is meghatározó elmélete. Fizikusként a lökés- és robbanáshullámok fizikájának vezető szakértője volt, de a folyadékok és gázok hangsebességnél gyorsabb turbulens áramlásának kutatásában elért eredményei is jelentősek.

Hátralevő éveiben súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet az atombomba előállításakor szerzett sugárfertőzés okozott. 1957-ben Washington-ban halt meg, Princetonban van eltemetve.

Emlékét a hálás utókor számos formában megőrizte, 1999-ben a Financial Times Neumann Jánost az évszázad emberének nevezte, de nevét a Hold egyik krátere mellett egy kisbolygó és számos intézmény is őrzi.

 

Forrás:

Neumann János – sztnh.gov.hu – 2016. április 25.

Kép forrása:  sztnh.gov.hu