Heller László (Nagyvárad, 1907. augusztus 6. – Budapest, 1980. november 8.) gépészmérnök, egyetemi tanár.
Leghíresebb találmányáról
Heller-Forgó®-féle indirekt száraz erőművi hűtőrendszer - Heller-System néven - ma is világszerte ismert. A magyar feltalálók (Heller László és Forgó László) találmányain alapuló megoldás egyaránt alkalmas a jelen hőerőműveinek, atomerőműveinek, illetve a jövő nap- illetve bioerőműveinek gőzciklusos hűtésére is, különösen ott, ahol hűtési célra víz nem áll rendelkezésre. Ha csak a napenergia felhasználására gondolunk, könnyen belátható, hogy ahol a legnagyobb mennyiségben áll rendelkezésre a napfény, éppen ott általában kevéssé találunk nagy mennyiségben hűtővizet – például a sivatagokban. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban, amelynek napsütötte, sokszor kietlen déli területein bőven lenne tér a környezetbarát erőművek létesítésére, feltámadt az érdeklődés a megoldás iránt. Környezetvédelmi szakmai blogokon folytatott eszmecserék mutatják, hogy az „alacsony vízfogyasztás titká”-nak birtokában egy sivatagi napenergia-erőmű jó hatásfokkal megvalósítható (lsd. Források és hivatkozások). Pedig szinte ez az egyetlen nagy ipari ország, ahol eddig nem épültek Heller-féle hűtéssel erőművek. A sivatagi helyszín azonban feloldaná azt a problémát, amely „amerikai földön” a Heller-System alkalmazásának legfőbb akadálya lehetett a hagyományos erőművi helyszíneknél: a rendszer üzemeltetése által igényelt nagy levegőmennyiség megmozgatásához szükséges szokatlanul nagyméretű hűtőtornyok a lakosság ellenkezésével találkozhattak volna a fosszilis tüzelőanyagok lelőhelyének közelében, ahol általában már ott is évszázados településeken ma modern nagyvárosok találhatóak.
![](http://www.szellemitulajdon.hu/doc/images/US%20patent.jpg)
Az indirekt szárazhűtéses módszer megvalósítását, tökéletesítését és részleteinek kidolgozását szabadalmi bejelentések sora alapozza meg, amelyeket Heller László és Forgó László először egyénileg, később feltalálótársakként közösen (és más feltalálótársakkal kiegészülve, pld.: Bakay László, Tomcsányi Gábor gépészmérnökök) jelentettek be. Ezek közül elsőként és egyetlenként Heller egy korai amerikai szabadalmi bejelentését választottam illusztrációként (US2356404). A bejelentés tárgya: levegőhűtéses kondenzációs eljárás. A későbbi Heller-System alapelvét, és természetesen egy gyakorlati alkalmazást leíró szabadalmi bejelentés nem mindennapi körülmények között kapott oltalmat végül 1944. augusztus 22-én. A fenti ábrán látható bejegyzés a szabadalmi dokumentumon – vested in the Alien Property Custodian – egyértelműsíti, hogy a szabadalmi oltalomból származó jogok az Egyesült Államokat illetik meg, mivel ellenséges állam polgárának ekkor természetesen nem lehetett iparjogvédelmi (kizárólagos) jogokat sem szerezni az ország területére. Külön érdekesség annak a története, hogy az 1940. november 20-án Magyarországon tett alapbejelentés hogyan vezethetett az 1942. január 29-én tett amerikai bejelentéshez. Egyrészt már az uniós elsőbbség igénybevételére rendelkezésre álló 12 hónap lejárta után került sor, amelynek meghosszabbítására talán a háborús viszonyok között sor kerülhetett. Másrészt egy olyan különleges „diplomáciai” helyzetben, amikor Magyarország – német nyomásra - már hadat üzent az Egyesült Államoknak (1941. december 13.) de az USA kormánya még nem tekintette hadban álló ellenséges országnak hazánkat, és a hadüzenettel 1942. június 25-ig kivárt. A fenti dokumentum kinyomtatására a szabadalmi oltalom megadásakor, 1944. augusztus 22-én került sor. Arról, hogy a szabadalmi oltalmat fenntartották-e illetve ténylegesen meddig volt érvényben az Egyesült Államok területén, továbbá visszakerült-e valamilyen úton-módon – nyilvánvalóan a háború utáni nemzetközi egyezmények alapján - a feltalálóhoz, nincs információ. Az US szabadalom ábrája talán leginkább illusztrálja a Heller-féle hűtési eljárás mechanizmusát.
![](http://www.szellemitulajdon.hu/doc/images/Heller_f%C3%A9le_h%C5%B1t%C3%A9si_elj%C3%A1r%C3%A1s.jpg)
Végezetül, röviden meg kell emlékezni a magyar alapbejelentés (HU142615) sorsáról is. Az említett bejelentési naptól (1940-11-20) a szabadalmi oltalom megadásáig szintén történelmi korszakok, többek között a magyar iparjogvédelmi rendszer polgári alapjainak megrendítése, illetve annak „mégiscsak” továbbélése zajlott le, hiszen az szabadalmi okirat 1955. június 30-án jelent meg, tanúsítva az akkor már Országos Találmányi Hivatal néven működő hatóság döntését. Szerény véleményem szerint ez az egyik legjelentősebb magyar találmány szabadalmi dokumentuma, amely méltán foglalhatná el helyét a magyar szabadalmak sajnos csak elméletben létező „Hall of Fame”-jében – a kiválóságok csarnokában.
Forgó László (Budapest, 1907. május 5. – 1985. június 24.) gépészmérnök
„Rejtőzködő” szabadalmak Forgó László pályájának kezdetéről
Meglepő módon, Forgó László nevéhez sem a magyar sem a nemzetközi szabadalmi adatbázisokban nem kapcsolódik az ötvenes éveknél korábbi bejelentés. Ennek ellenére ebben a cikkben megkísérlem feltérképezni az 1907-ben született feltaláló szakmai pályafutásának a korábbi, szabadalmakkal látszólag még közvetlenül nem dokumentálható szakaszát.
Először számszerűsítve, röviden a szabadalmairól: több mint 50 magyar szabadalmi bejelentés és – nyilvánvalóan ezekre alapozva – közel 80 külföldi bejelentés mellett szerepel a neve feltalálóként: többségében svájci, osztrák, francia és német, de amerikai, kanadai, finn vagy ausztrál, sőt dél-afrikai és japán szabadalmi dokumentumok is találhatók (pld.: ZA8007950; JP59191893). Az ötvenes évektől kezdve négy évtizeden keresztül szinte azonos intenzitással tart feltalálói aktivitása. Még a nyolcvanas években is 12 magyar és 5 külföldi szabadalmi engedélyezési eljárás indult, amelyben neve szerepel a feltalálók között. (Ezen belül Heller Lászlóval a magyar bejelentések mintegy felénél, a külföldi bejelentések több mint kétharmadánál feltalálótársak).
Fentiekből látható, hogy akár csak Forgó és Heller közös találmányainak „kibogozása” sokszorosan meghaladná egy ilyen cikk terjedelmét. A bevezetőben rejlő kérdés viszont továbbra is megválaszolatlan marad: miért nem mutatkoznak meg a jelei ennek a lankadatlan feltalálói aktivitásnak Forgó László pályájának első két évtizedében, tehát már a harmincas-negyvenes években? Erre a választ ugyanis az életrajzból csak kikövetkeztetni lehet. Köztudott, hogy a vele azonos „évjáratú” Heller Lászlóval együtt a zürichi ETH-n (Eidgenössische Technische Hochschule) végzett. Aktív mérnöki pályafutása Magyarországon 1931-ben kezdődött, és az adatok szerint egészen 1948-ig egyetlen munkahelyen zajlott, a Magyar Radiátorgyár Rt.-ben. Pontosan ez az időszak, amelyben Forgó László feltalálói tevékenységéről nem mutatnak eredményt a szabadalmi adatbázisok.
A Forgó László nevéhez köthető leghíresebb találmány az „apróbordás hőcserélő”. Ez a megoldás képezi a Heller-féle légkondenzációs berendezés egyik legfontosabb részét, és különös jelentősége volt annak gazdaságossá tételében. A megoldás lényege, hogy a homogén hőcserélő felületeken kialakuló, a hőátadás hatásfokát lerontó lamináris áramlásnak (az alább nevesített szabadalmi dokumentumok megfogalmazását kölcsön véve: a Prandtl-féle „sztagnáló” hőszigetelő határréteg kialakulása miatt), amelynek a hőcsere-felületeken alkalmazott bordákkal történő megbontásával kiküszöbölhető a kedvezőtlen hatással járó jelenség kialakulása. Iparjogvédelmi szempontokat tekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a javulás olyan mértékű, hogy a bordák alkalmazása által kiváltott műszaki hatás mértéke megfelel a feltalálói tevékenység megítélésében a technika állásához képest megkövetelt szintnek.
A Heller-Forgó®-féle indirekt száraz erőművi rendszernél a hőcsere lényege a zárt rendszerben keringetett hűtővíz levegőáramlással történő lehűtése. Az apróbordás hőcserélő kialakításának kidolgozása viszont Forgó László radiátorgyári fejlesztőmérnöki tevékenységére vezethető vissza (harmincas-negyvenes évek), azaz a cél eredetileg a fűtésoptimalizálás volt, de a megoldás eredményessége nagyságrendekkel jobban megmutatkozott az erőművi hűtés hatásfokának megnövelésében (ötvenes-hatvanas évek).
Térjünk tehát vissza az eredeti kérdésfelvetéshez: vannak-e illetve hol vannak Forgó László előbbire vonatkozó megoldásainak dokumentumai? A válasz természetesen: a szabadalmi adatbázisokban. Egészen pontosan a magyar szabadalmi adatbázisban, a Magyar Radiátorgyár Rt. neve alatt, amely a cég feltalálóinak, fejlesztő mérnökeinek a megnevezése nélkül birtokolt szabadalmi oltalmakat - a feltalálónál is a cégnév szerepel - nem meglepő módon a radiátorok fűtési hatásfokának témakörében. Ennek a vállalati „policy”-nek, illetve a kor iparjogvédelmi szabályozásának feltérképezése külön megérne egy vizsgálatot. Mindazonáltal, négy olyan szabadalmi bejelentés van amelyeknél, tekintve Forgó László későbbi pályafutását, feltételezhető a feltalálói minőségben való részvétele: HU123988; HU124858; HU129653; HU136732. Mind a négy dokumentum további tanulmányozásra is érdemes, mivel részletesen tartalmazzák a fenti probléma megoldásának Forgó-féle megközelítését.
Egyébként, a négy közül legkorábbi a sorban 1939. május 2-án lett bejelentve, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság 1940. július 1-én jelentette meg Klösz Gy. és társa foto-litográfiai műhelyének nyomdai munkájaként (felelős kiadó: dr. ladoméri Szmertnik István magyar királyi szabadalmi bíró). A legkésőbbi 1943. november 20-én került bejelentésre és 1955. október 15-én jelent meg a szabadalmi leírás az Országos Találmányi Hivatal fejlécével, a Terv Nyomda szerkesztésében (felelős kiadó: a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója). Azt hiszem az elnevezések átalakulása híven illusztrálja az idők változását…
Végezetül, álljon itt a „Hőkicserélő készülék” címmel ellátott megoldások közül a HU124858 lajstromszámú szabadalom egyik jellemző ábrája. A maga korában újszerű megoldás ma már mindenki számára közismert formát mutat:
![](http://www.szellemitulajdon.hu/doc/images/Lamell%C3%A1s_h%C5%91kicser%C3%A9l%C5%91_k%C3%A9sz%C3%BCl%C3%A9k.jpg)
![](http://www.szellemitulajdon.hu/doc/images/Lamell%C3%A1s_h%C5%91kicser%C3%A9l%C5%91_k%C3%A9sz%C3%BCl%C3%A9k_2.jpg)
Források és hivatkozások:
GEA EGI Energiagazdálkodási Zrt. honlapja
http://www.gea-energytechnology.com/opencms/export/sites/default/egi/en/flash/Heller-System_17.swf
Climate Guest Blogger (Joe Romm; editor of Climate Progress / Center for American Progress Action Fund / Think Progress)
http://thinkprogress.org/romm/2009/04/29/204025/csp-concentrating-solar-power-heller-water-use/
SZTNH honlap - Magyar feltalálók és találmányaik - Heller László (1907 - 1980)
http://www.sztnh.gov.hu/feltalalok/heller.html
www.uspto.gov/ USPTO Patent Full-Text and Image Database
http://worldwide.espacenet.com/ EPO Espacenet Patent search
http://www.sztnh.gov.hu/szabadalom/szab_kutat.html SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - Szabadalmi adatbázis
Lévai András: Forgó László (1907-1985)
Magyar Tudomány 1985. 12.sz. 942-943.oldal
SZTNH honlap – Animációk: Mozgóképek a magyar technika történetéből
Heller László és Forgó László légkondenzációs hűtőtornya
(Dobreffné Tömösy Erika)
http://www.sztnh.gov.hu/anim/a8_bovebb.html
Végh László