Az ELTE közleménye szerint a kutatók arra keresték a választ, hogy vajon fajtánként eltér-e a kutyák vonyítási hajlandósága, és ha igen, szerepet játszik-e az adott fajta farkasokhoz való genetikai közelsége, az egyed kora és neme.
Vizsgálataik során 68 különböző a farkastól különböző genetikai távolságra álló kutyát teszteltek le, hogy hogyan reagálnak a farkasvonyításra.
Míg a farkasok arra használják a vonyítást, hogy fajtársaikkal nagy távolságokon keresztül kommunikáljanak, kijelöljék a territóriumuk határait, és hogy válaszvonyítással osszák meg egymással a helyzetüket, addig a modern fajtakutyák már nem használják ezt a hangadást az eredeti funkciója szerint.
A farkashoz genetikailag közelebb álló kutyafajták hajlamosabbak a vonyításra, és a kutatók arra jutottak, ez a viselkedés a félelem megnyilvánulása lehet. Erre utal, hogy az idősebb kutyákra jellemzőbb, és az ivartalan hímek hosszabban vonyítanak, mint az ivarosok.
A közlemény szerint ez volt az első kutatás, amelyben az etológusok célzottan a kutyák vonyító viselkedését vizsgálták. Az eredmények alátámasztják a feltételezést, miszerint a háziasítás megváltoztatta a kutyák hangrepertoárját, és a különböző funkciókra való szelekció hatással volt arra, hogy a fajták hogyan dolgozzák fel és használják ezt az ősi kommunikációs formát.
A kutatás eredményeit a Communications Biology című folyóiratban jelentették meg.
Forrás:
https://infostart.hu/tudomany/2023/02/08/a-kutyak-vonyitasat-vizsgaltak-es-meglepo-eredmenyre-jutottak-az-elte-etologusai
Kép forrása: Twitter
RSS
