A valaha volt egyik legnagyobb magyar tudós, Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten.
A háborút követően, 1919-ben emigrált, hogy a berlini Műegyetemen kezdjen atomfizikával és termodinamikával foglalkozni. Disszertációját Entrópiacsökkentés termodinamikai rendszerben intelligens lény hatására címmel írta.
Berlinben jó barátságot ápolt Einsteinnel, akivel később együtt dolgoztak és több közös találmányt is bejegyeztek. Ezek közül a legjelentősebb egy hűtőfolyadékok áramoltatására alkalmas mágneses szivattyú, amelynek a jelentőségét jelzi, hogy az atomreaktorok hűtőrendszerében ma is ezen az elven működő szivattyúkat használnak. Szilárd Leó 1925 és 1933 között több mint harminc szabadalmat nyújtott be.
Ahogy Teller Edét a hidrogénbomba atyjának nevezik, úgy Szilárd Leóra azt mondják, hogy a maghasadásos bomba, sőt a maghasadásos reakció kiaknázásának atyja. Kulcsszerepe volt a láncreakció lehetőségének felismerésében, ez lett a későbbi atombomba-elmélet kiinduló elmélete.
A második világháborúban azonban rájött, hogy igen félelmetes fegyvert gyártottak. Bár Szilárd Leó vezetésével számos, elismert tudós tiltakozott az atombomba bevetése ellen, az amerikaiak mégis ledobták azokat két japán városra.
A háború után, 1946-ban a Chicagói Egyetem biofizika professzora lett, és molekuláris biológiával, sőt a természet- és társadalomtudományok ötvözésével foglalkozott.
1960-ban rákot diagnosztizáltak nála. Megvizsgálta a javasolt sebészeti beavatkozás statisztikai adatait (40 esetből 1 gyógyulás), és saját kezébe vette gyógykezelését. Feleségével, Gertrude Weiss-szel áttanulmányozták a szakirodalmat, konzultáltak a rák gyógyításában ismeretekkel bíró szakemberekkel, majd megtervezték a gyógykezelést. Ez intenzív sugárkezelés volt, a rákos rész 60 sievertes dózist kapott, és a kezelés eredményeként a ráknak nyoma sem marad. (A beavatkozás brutalitására jellemző, hogy egész testet érő 9 sievertnyi dózis biztos halált okoz.) Betegségét is arra használta fel, hogy új gyógyászati eljárást dolgozzon ki: a rák radioterápiáját.
Szerteágazó zsenialitását jól jelzi, hogy több téren is megelőzte korát a gondolkodásával: ő vetette fel például az elektronmikroszkóp, a lineáris gyorsító és a ciklotron ötletét. Elképzeléseit sajnálatos módon akkoriban nem publikálta, így a dicsőséget mások aratták le.
Utolsó munkája az emberi emlékezet szerkezetéről és felépítéséről szóló tanulmány volt. 1964. május 30-án szívroham végzett vele álmában, a kaliforniai La Jollaban.
Forrás:
https://ng.24.hu/tudomany/2022/02/11/a-tudos-sajat-terapiajaval-gyogyult-meg-sulyos-betegsegebol/
Kép forrása:
https://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/szilard-leo
RSS
